Furcsa nosztalgia kapott el mostanában: azt vettem észre, hogy egyre több Tankcsapdát hallgatok. Ehhez nyilván az is hozzátartozik, hogy jó ideje fotósként is jelen vagyok a koncertjeiken, de érdekes módon nem aznap vagy a koncert másnapján kattanok rá a lemezeikre, hanem csak úgy random…

Nagyon becsülendő, hogy 2013-ban van még olyan feltörekvő zenekar, amelyiknek fontos, hogy fizikai formátumban is megjelenjen a stúdióban hosszú hónapok alatt összerakott munka eredménye. A debreceni / szentesi SicamBRia épp ilyen. Róluk nem azért írok, mert annyira közel áll…